„ A természet olyan dolgok forrása, amelyekért érdemes élni!”

„Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépséget.” – vallja Vincent van Gogh a híres festő.

Ebben az elvarázsolt világban a színek, a formák, mint mágnes vonzza magához az alkotó embert, aki a vászon fölé hajolva életre kelti azt, ami körül veszi, s közben megéli a festés okozta örömöt.

Ezt az utat járta be egy csábori születésű kislány Lázár Lívia, aki vázlatfüzettel a hóna alatt ismerte meg a közeli erdőket, buckákat. Miközben élvezte a táj szépségét, a virágok színpompáját, megfigyelései által egyre több részlet tárult fel környezetéből. Az agyagos út sok „kerülő utat” tett élményszerűvé, szeretetté. Így fejlődött a természet tanulmányozása közben Lívia megfigyelőképessége, festészeti technikái.

Amikor megszületünk, valamilyen tálentummal, tehetséggel jövünk a világra. Ahhoz, hogy ez felszínre törjön, megmutassa magát, bizonyos utat kell bejárnunk. Lázárné Herczeg Lívia kiállításának címe „Kerülőutakon” nem véletlen. Szeretett volna képzőművészeti középiskolába járni. Családi körülményei „vargabetűs” útra terelték. Szőlész – borásznak, majd dekoratőrnek tanult. Eközben a művészet iránti vonzalma egy cseppet sem lankadt.

A festészet egyik műfaja a tájkép. Idős Markó Károly, Szinyei Merse Pál, Csontváry Kosztka Tivadar, Fényes Adolf, Hollósi Simon voltak ennek jeles mesterei. A soltvadkerti alkotók közül Péczka Lászlóné és Szűcs Farkas László nevéhez fűződnek tájat ábrázoló festmények. Lívia vonzódása ehhez a műfajhoz saját bevallása szerint belső világából következett.

Autodidakta módon, önerőből képezte magát. Ehhez a motiváció a példakép, Csontváry Kosztka Tivadar művészete volt. Milyen a véletlen, ő is autodidaktaként indult, s lett a magyar képzőművészet világhírű képviselője.

Egy 30 évvel ezelőtt megjelent újságcikk tanúsága szerint Soltvadkerten nem volt köztudott, hogy Lívia festéssel is foglalkozik. A selymesi templom oltárképének és a stációk megfestésével vált ismertté művészi tevékenysége. Így vallott akkor munkájáról: „ A család és a gyerekek szeretete segített megfesteni a fatimai Szűzanya képét, a homok színei, a selymesi fák, bokrok vezették az ecsetemet. Ujjaimban érzem a tájat

Selymesben, Csáboron éppúgy, mint a Hosszú víz mellékéről vagy a Szarvaskútról festett képeknél.” A Vadkerti tóról más-más évszakban készült alkotások bemutatják a táj ezernyi arcát, a kilátót, a tanösvényt. Lívia naturalista festő, ösztönös művész, nem fényképet tár elénk, hanem a valóság érzelmi töltetű megjelenítésére törekszik.

Az említett helyekről készült akrillal és olajjal festett tájképek 1-1 tablóról köszönnek vissza a látogatóra. A folyosó galérián kiállított munkái egy „másik út” állomásait jelzik.

Itt a teremben egy tablón Lázárné Herczeg Lívia sokfelé ágazó, városához, közösségekhez kapcsolódó tevékenységei jelennek meg.

Ami minden alkotásban közös, az a művészember feltárulkozó érzelmi kötődése, az önkifejezés, az önmegvalósítás. A művészet fő célja, hogy gyönyörködtessen, de ez sohasem öncélú. Fontos, hogy részesévé váljon mind az alkotónak, mind a csodálóknak.

Ezt az élményt kívánom mindannyiunknak Lázárné Herczeg Lívia „Kerülőutakon” című kiállítása megtekintéséhez.

dr Pethő Istvánné dr Fodor Katalin szavait idézve szeretettel várunk minden érdeklődőt a kiállítás megtekintésére, április 9-ig a Gyöngyház Művelődési Központ nyitvatartási idejében.

A megnyitóról készült felvétel március 18-án látható a Soltvadkerti Televízióban.