A kiállítás február 10-ig megtekinthető és a kiállított képek megvásárolhatók.

A befolyt összeg 30%-át István a Soltvadkert Város Gyermekeiért Alapítvány részére ajánlotta fel.

István soltvadkerti gyökerekkel rendelkezik, jelenleg Kecelen él.

Egy kis összefoglaló a munkásságáról:

Frank István 1959-ben született, amikor szülei a soltvadkerti csábori kétsorban laktak. Ezáltal van bizonyos fokú kapcsolata és kötődése Soltvadkerthez is. Szakmájában lovakkal, valamint lovasokkal foglalkozott. Innen a kötődése a lovakhoz, amik gyakran szerepelnek az alkotásaiban is.

Élete során mindig érdekelte az alkotás. Kipróbálta magát a festészet, fafaragás, írás, és üveggravírozás területén is, amelyekben sikereket is büszkén fel tud mutatni

Az igazi kiteljesedést viszont a pirográfia, vagyis más néven tűzgrafika művészeti ágában találta meg.

Az általa alkotott képekben tudja igazán visszaadni érzéseit, gondolatait a világról, annak pozitív és negatív oldaláról is.

Ebben a végtelen türelmet, precizitást, alázatot igénylő műfajban találta meg a csend szépségét, a visszavonulás lehetőségét a világ zajától.

A tűzgrafikával egy véletlen folytán ismerkedett meg. Egy egyszerű égetett kép látványa fogta meg, annyira, hogy tudta ezen túl ez lesz az ő világa, alkotási területe.

Hét éve kezdte el az égetést, mindenféle segítség nélkül, teljesen autodidakta módon. Ezt a művészeti ágat amúgy sem oktatják iskolákban vagy szervezett formában.

A kezdeti buktatók nem vették el a kedvét a további alkotástól, mivel minden egyes hibát tanulásképpen fogott fel.

Igazán aktívan négy éve készíti képeit, ugyanis ekkor érezte úgy, hogy elfogadható műveket alkot és a tűzgrafikával foglalkozó közönség is elismerte.

Képeibe igyekszik belevinni mondanivalót és érzéseket, amiket ebben a műfajban nagyon kevesen tesznek meg. Képei több kiállításon voltak már láthatóak, és rendszeresen vesz részt országos online pályázatokon is, ahol volt már többször első helyezett és dobogós is.

István képei nem hasonlíthatók össze a lézergrafika által tömeggyártott termékekkel, mivel ő minden egyes képet szabad kézzel alkot, ezért minden kép egyedi kézműves alkotás.

István a képeit 400-600 C° pirográfhegyekkel és 1200 C° szúrólánggal alkotja.

Amit a pirográfiáról, más néven tűzgrafikáról, vagy tűzzel festésről tudnunk kell:

Amikor a fa találkozik a tűzzel, abban az esetben legtöbbször a tűz felemészti a fát, elég és hamuvá válik. Ezt a találkozást kell koordinálni, kordában tartani a tüzet, hogy ne égesse el a fát, hanem csak értékelhető nyomot hagyjon rajta, ami a végén képpé áll össze. Ezek a művek, rendkívüli precizitást és türelmet igényelnek, ugyanis ellentétben más alkotásokkal, itt a megengedhető hibázási lehetőség közelít a nullához. Ugyanis nem lehet átfesteni vagy kiradírozni a művet. Ha hibát vétünk, és lecsiszoljuk, akkor az már az újra égetés során nem ugyanazt a színt adja vissza, mint az eredeti, és ez meg is látszik a képen. Tehát első érintésre kell, hogy minden egyes részt úgy találjunk el, ahogyan azt elképzeltük. A hibázás különösen érzékenyen érintheti az alkotót, ha a folyamat végén követ el hibát, hiszen ilyenkor általában le kell csiszolni az egész képet, és újból elkezdeni.

A tónusokat, árnyalatokat tűz intenzitásával (hőmérsékletével) tudjuk kialakítani. Ezt a legjobban a hőfokszabályozós pálcával, heggyel tudjuk elérni. A nagyobb sötét felületet pedig gázégővel lehet egyenletesen sötétre festeni. Erre különösen figyelni kell, ugyanis az 1200 C°-os szúróláng egy pillanatnyi figyelmetlenség miatt elégetheti a fát. A gázzal való égetés nem csak pontosságot, hanem gyorsaságot is igényel, ellentétben a heggyel való égetésnek, amikor lassan, precízen alakítjuk a kép főbb vonulatait.

Mindent egybevetve ez a művészeti ág végtelen türelmet, precizitást, valamint kitartást igényel. Viszont a sikeres végeredmény, amikor a tűz nyomán élet rajzolódik ki a fán, az mindenért kárpótol minket.